Az egyik legviccesebb történet Márki-Zay nevéhez kötődik, akit méltán nevezhetünk az ország legnagyobb bohócának. Rábeszéli Karácsony Gergelyt, hogy lépjen vissza az előválasztás második fordulójában a javára, így legyőzi a legesélyesebb, minden elnökjelölt közül a legértelmesebb Dobrev Klárát, hogy rengeteget szerepelhessen. Mert semmi másról nem szólt az ellenzék választási kampánya, mint a hódmezővásárhelyi polgármester balul sikerült szerepléseiről.
Nem hallgat senkire, mert hiszen ő mindenkinél okosabb, a pártokat melegebb éghajlatra küldi, civilkedik, és természetesen nagyot bukik. De nem áll meg, nem a szerénység a vezérlőelve – pedig lenne mire szerénynek lennie -, hanem ő most már csak azért is megmutassa! PÁRTOT ALAPÍT! Nem is akármilyen névvel, a CIVILEK pártját. De ki számít civilnek? Az értelmező szótár szerint az, aki nem katona, nem tartozik valamely egyenruhát viselő szervezethez, stb. Ők ugyanis parancsot teljesítenek, nem lehet önálló gondolatuk, nem változtathatják meg szervezetük működési szabályait, nem lehetnek más véleményen, mint vezetőik.
Szerintem Márki-Zay civilsége azt jelentené, hogy nem párttagok, szabadon nyilváníthatnak véleményt, nem befolyásolja őket a pártfegyelem, nem a feletteseik mondják meg, mit kommunikálhatnak és mit nem. De ha ők belépnek egy pártba, ráadásul a CIVILEK PÁRTJÁBA, akkor elvesztik „civilségüket”, a pártban lennie kellene egy irányvonalnak, egy ideológiának, amit el kellene fogadniuk, és akkor oda lett a szabad véleménnyilvánítás. Ez olyan, mintha Péterünk szüzeket hívna szexpartiba, hogy aztán bátran hirdessék magukról, mi igazából szüzek voltunk, de most már nem vagyunk, így most tudunk igazán arról beszélni, milyen is szűznek lenni.
